Online fotótanfolyam

Nem csak akkor kell bekapcsolni a vakut, ha benti fényképeket készítünk!

Tűző napsütésben a vakut használhatjuk az árnyékok derítésére, így az arc árnyékos fele, a szemek, és az orr alatti árnyékok világosabbak lesznek!

Mit tehetünk akkor, ha túl erős a vakunk fénye, de otthon hagytuk a vakudiffúzort, vagy a lágyító előtétet, esetleg még nem szereztünk be a vaku fényének lágyítására semmit? De lágyabb fényre van szükségünk?

A legegyszerűbb módszer, ha valamilyen fényáteresztő, vékony, fehér lapot teszünk közvetlen a vakunk elé.

Milyen anyagok lehetnek ezek?

Vékony fólia, mint pl: a genotherm, vagy a pauszpapír, de szükség esetén a zsebkendőnk is jó lehet. Persze lapjaira szedve.

Fontos!

A vaku fényének a színét ne módosítsa a lágyító lapunk!

Ha bármilyen lágyító lapot használunk a vaku előtt, akkor az csökkenti annak a teljesítményét!

Ha belső térben használod a vakut, legyen az a fényképezőgép saját beépített vakuja, vagy a vakupapucsra csatlakoztatható külső TTL vaku, a modelledet ne állítsd a falhoz, mert a falon nagyon erős és csúnya árnyékok keletkeznek.

A modellt, ha a helyszín engedi, a faltól egy kicsit távolabb állítsd, így a sötét, erős árnyékok a falon lágyabbak és halványabbak lesznek.

A piros szem egyik oka: Ha a vaku túl közel van az objektívhez (általában a kompakt fényképezőgépeknél van ez így), és a fotóalanyunk pupillája elég nyitott, akkor könnyen megesik, hogy a szemfenékről visszaverőik a vaku fénye, ami pirosnak látszik a szemfenéken található vérerektől

A másik ok (ami az előzőhöz kapcsolódik), hogy sötétben a pupilla kitágul, így könnyebben verődik vissza a vaku fénye a szemfenékről.

Mit tehetünk a piros szem ellen?

• Bekapcsoljuk a vörösszemcsökkentő funkciót a fényképezőgépen, ilyenkor vagy egy éles fény gyullad ki a fényképezőgép vázán, vagy a vaku egy kicsit elővillant.
• A lehető legtöbb fényforrást (lámpát) bekapcsoljuk, hogy a pupilla minél szűkebb legyen.
• Mondjuk a fotóalanyunknak, hogy közvetlen a fényképezés előtt, nézzen a legközelebbi, vagy legerősebb fényű lámpába. Ilyenkor a pupilla szintén összehúzódik, és kisebb lesz az esély arra, hogy piros legyen a szeme.

Ha nincs, vagy csak otthon hagytad a távkioldót, a legegyszerűbb megoldás, ha a fényképezőgép önkioldóját használod helyette. Bár az önkioldónak más funkciót szántak, de ugyanúgy készíthetünk vele bemozdulás mentes képeket, és mindig kéznél van.

Tudom-tudom! A férfiak most a "fenébe" kívánnak, de sajnos így van!
A legjobb, ha az esküvői fotózásra elkíséri a ifjú párt egy kozmetikus/sminkes is, de ennek hiányában a leendő feleség vegyen egy púdert jövendőbelijének is, és, hogy ne legyen ciki, még az autóban púderezze be a párja orrát!

 
A púder használata nagyon jót tesz (a fényképek szempontjából) a férfiak arcán lévő kisebb bőrhibák elfedésében is, és főleg nyári melegben lévő fotózáson segít csökkenteni a bőr csillogását.

A fotósnak pedig a legfontosabb! Annyival kevesebb utómunka!

Találkoztam már én is a munkám során olyan fotóalannyal aki abban a pillanatban, hogy fényképezni kezdtem, azonnal, nagyon gyakran pislogni kezdett.

Ilyen esetekben állítsunk be mindent, modellt kérjük meg, hogy az exponálás előtt csukja be a szemét, és csak ha szólunk neki akkor nyissa ki. Miután szóltunk és kinyitotta a szemét még várjunk egy másodpercet és csak ezután exponáljunk.

Nyaraláson, kirándulásokon a legtöbb ember ugyanazokat a sablonos fotókat készíti, amit mindenki más.
Vannak olyan látványosságok, amelyek a környezetük miatt nem is adnak túl sok lehetőséget arra, hogy más nézőpontból is lefényképezzük. Azonban ha nincsenek ilyen behatároló körülmények, és az időnk is engedi, járjuk körbe, először nézzük meg milyen lehetőségeink vannak, és csak ezek után kezdjünk el vadul fényképezni.

Ezzel sok száz fölösleges fényképtől kímélhetjük meg magunkat, és a számítógépünket.
És vallja be mindeni, azokat a fölösleges képeket, soha senki nem hívatja elő papírképre, és ha egyszer visszanézi másokkal a képeket, majd gyorsan átugorja őket mondván: "Itt csak lekaptam a szobrot, ezek nem olyan jók. Itt siettünk kellett!" - persze. Azért készült 40db rossz kép róla?

A biztosan jó képek egyik alapfeltétele: a fényképezőgép helyes beállítása, az adott körülményekhez!

Fényképezésnél a lustaság = rossz beállítás = rosszul sikerült képek!

Ha változnak a körülmények, változtatni kell a fényképezőgép beállításain is. Muszáj követni a fényviszonyokat! Nem ugyanolyan beállítást igényel egy fénykép délben, mint késő délután, és nem ugyanolyan beállítás kell a benti, mint a kinti, szabadtéri felvételekhez, stb.

Nem mindig hagyatkozhatunk az automata, vagy program beállításokra. Sok esetben érdemes beleavatkozni az expozíciós időbe, vagy egyes helyzetekben más fénymérési módot, vagy fehéregyensúlyt választani, mert így szebb és jobb eredményt kapunk.

Ha bizonytalanok vagyunk magunkban és a fényképezőgépben, készítsük el ugyanazt a képet több fajta beállítással. Ha olyan témát fotózunk amelyeknél használhatóak a fényképezőgép motívumprogramjai, akkor készítsünk egy pár képet ezekkel a beállításokkal is.

Fotózás előtt mindig ellenőrizd a fényképezőgéped beállításait. Nézd át, hogy a legutóbbi fotózás után nem-e maradt Pl: túl magas érzékenységre állítva, vagy nem-e maradt a beltéri, izzólámpás fehéregyensúlyra állítva a fényképezőgép.

Nézd át még indulás előtt az akkumulátorok állapotát, legyenek feltöltve. A memóriakártyák tartalmát ne felejtsd el lementeni a számítógépre, és ha hosszabb útra indulsz vigyél magaddal tartalék memóriakártyát és akkumulátorokat.

Már a negatívos fényképezőgépeknél is aranyszabályként tekintettünk arra, hogy a fényképezőgépet és a negatív filmeket nem szabad a napon hagyni. De amire még jobban vigyázni kell, hogy ne felejtsük az autóban! A gépnek se tesz jót és a negatív is "megég" a napon.

A mai digitális gépeknél sincs ez másképp. Sem a fényképezőgépet, sem az akkumulátort, sem a memóriakátyát nem szabad ilyen erős hőnek kitenni. Ha már a napon is kell hagynunk, mert máshová nem tudjuk eltenni, legalább takarjuk le egy ruhadarabbal. Sokat számít még ennyi is.

Figyeljünk oda a fényképezőgép helyes tartásánál, hogy a vízszintes és függőleges is pontos legyen.
A képünket egy szempillantás alatt teheti tönkre egy ferdén tartott fényképezőgép.

A legjobb megoldás ebben az esetben is, ha állványt használunk a fényképezőgéphez. Ha van az állványon vízszintező, akkor használjuk is!

A szép esti városképeken az égbolt nem fekete, hanem gyönyörű kék színű, mintha még nappal lenne.

Ahhoz, hogy ilyen kék legyen az égbolt, és kivilágított, lámpákkal teli városképet kapjunk, akkor kell fotózni, amikor a nap éppen csak lebukott a horizont mögött. Ilyenkor az égboltot még szépen megvilágítja, a város lámpáit pedig már felkapcsolták.

Erre a kérdésre tudom, hogy nagyon sok helyszínt és körülményt fel lehetne sorolni, Pl: éjszaka, kicsi szobában nagylátószögű objektívvel, stb. De egy olyan általános hibára szeretném felhívni a figyelmet amit sokan elkövetnek, pedig a jó szándék és jó kép vezérli őket.

Tehát, hol ne fotóz csoportképet? Fa alatt, ha az fény- és árnyékfoltot képez az arcokon!

Pedig azért mennek sokan árnyékba, egy fa alá fényképezkedni, hogy ne kelljen a modellnek a napba néznie és hunyorognia, és a fotósnak se kelljen a nappal szemben fényképeznie.
De ha már egy fa árnyékára esett a választásunk, akkor válasszunk olyan árnyékot adó fát, amely nem engedi át a nap sugarait az ágak között, és nem lesz a modelljeink feje fény- és árnyékfoltos!

Ezek a fényfoltok az arcon túl világosak lesznek, az árnyékos részek pedig túl sötétek. Portréhoz, vagy csoportképkészítéshez egy cseppet sem ideális világítás.

Csoportkép készítésénél is fontos, hogy mindenki éles legyen a képen.

Ehhez egy pár dologra mindenképpen figyelj oda:

• ha lehet használj állványt és távkioldót - így elkerülhető a fényképezőgép berázásából adódó életlenség
• alacsony ISO érzékenységet használj - így kisebb lesz a képzaj
• kapcsold be a vakut - beltérben azért, hogy elég fény legyen, kint azért, hogy lágyítsuk az arcokon keletkező árnyékokat.
• na használj túl tág rekeszt (1,8 és 3 körülit), nehogy a kis mélységélesség miatt életlen legyen a hátsó sor

Sokan, amikor lementik a digitális képeiket otthon a számítógépre, át is nevezik, vagy már letöltésnél átneveztetik a fényképezőgép letöltő programjával.

Ennek lehet előnye is, Pl: ha a fájlnévbe beleírjuk a helyszín nevét ahol készült, vagy a fotózás valamilyen jellemzőjét, ami később segít könnyen megtalálni egy keresett fényképet.

A gyakorlat viszont azt mutatja, hogy a fényképek gyarapodásával ez egyre kezelhetetlenebbé válik.

A digitális fényképezőgéppel készült képek egyik jellemzője, hogy gyakran túl sok készül belőlük.

A leggyakrabban gyermekszületés után szabadul el a pokol (itt mindenki sokat fényképez), és itt lesznek túl hosszú, bonyolult, megjegyezhetetlen, és beazonosíthatatlan fájlnevek. Ezeket úgy hívja az egyik kollégám, hogy "a történetmesélős-túlhosszúranyúlt" fájlnevek.

Ilyenek Pl:

• Jolika anyuval és apuval.jpg
• Jolika nagyiéknál.jpg
• Jolika nagyiéknál2.jpg
• Jolika nagyiéknál új.jpg
• Jolika nagyiélknál új 162.jpg
• cuki mókuskám, laciölében mosolygós.jpg
• 2011január12hajdszoboszló kettesben a tónál.jpg
• 2011január12hajdszoboszló kettesben lacival012.jpg

Miért rosszak ezek?
Ha csak 100-150db fényképet készítene mindenki, akkor a képek könnyen kezelhetőek, visszakereshetőek, katalogizálhatóak lennének. (Erre nagyon sok szoftvert találunk a neten is.) De a gyakorlat alapján két év, és 5600db fénykép után megtalálni azt a képet, "ami a nagyiéknál készült, és Jolika már elindult négykézláb, és olyan édes volt amikor a cicával játszott" szinte lehetetlen rövid idő alatt. Mégha Jolika olyan cuki is volt. Ilyen képelnevezések között keresni nagyon nehéz, időigényes és idegtépő.

Milyen nevet adjunk a képeinknek ha már szeretnénk átnevezni őket?

Mindenképpen rövidet, könnyen megjegyezhetőt, visszakereshetőt, és ne használjunk benne írásjeleket. Az írásjelek még átláthatatlanabbá teszik a képek keresését. (képet nevezünk át, nem verset írunk, hogy írásjeleket használjunk)

Én a képek átnevezése helyett inkább azt a módszert alkalmazom, hogy meghagyom a képeim eredeti nevét, és helyette mappákba csoportosítom. A mappákat pedig rövid névvel látom el. A mappák nevében legyen benne a dátum, és a helyszín. Ennek a két adatnak a megadásával később könnyen és gyorsan kereshetünk a képek mappái között. Ha szükségünk van egy régi fényképre, valamelyik adatra (helyszín, időpont) úgyis emlékszünk, így a képet tartalmazó mappát könnyen megtaláljuk. Ha ez megvan, már csak a mappában lévő képeket kell átnézni, hogy megtaláljuk azt amelyikre szükségünk van.

A válaszom:

- Igen, fotózhatunk azonnal fekete-fehérben, ha nincs képszerkesztő programunk, vagy nincs kedvünk vele dolgozni.

- Nem, ha rendelkezünk képszerkesztő programmal, és van egy kis kedvünk utólag beállítani a számunkra megfelelő fekete-fehér tónusokat.

Nem igaz minden képszerkesztési feladatra, hogy utólag jobb megcsinálni, de a fekete-fehér képek készítése esetében nagyon is megállja a helyét e kijelentés. A képszerkesztők segítségével sokkal több beállítási lehetőséget kapunk, jobban tudjuk szabályozni a képeink tónusát, telítettségét, kontrasztját.

Tulajdonképpen azt is kérdezhettem volna, hogy mi az a JUMP?
És hányan használták már?

Szinte csak azok tudják, és használják, akik jártasabbak a fényképezésben.

Ennek a gombnak a képek visszajátszásánál vesszük hasznát, akkor amikor vissza kell lapoznunk és megnéznünk egy olyan képet a memóriakártyán, ami a munkánk közepén van. A gombnak a segítségével nem egyesével, hanem tízesével, vagy akár százasával tudunk lapozgatni a képek között, sok időt és idegeskedést megspórolva az egyesével történő lapozáshoz képest.

Legyen nálad a használati utasítás! Bizony adódhatnak olyan helyzetek, még a gyakorlott fotósokkal is, hogy akaratlanul is, de elállítunk valamit a gépen, vagy a vakun, és nem tudunk rájönni, hogyan állítsuk vissza. Esetleg egy hibaüzenet villog a gépen, vagy a vakun, és jó lenne megnézni mit is jelent. Ezekben az esetekben megoldást kínálhat a használati utasítás. Pl: gyári beállítások visszaállítása, vagy hibaüzenetek és megoldásuk a használati utasítás utolsó fejezetében.

Mindenféleképpen a saját műanyag tokjában, vagy valamilyen jól zárható kemény dobozban.

Fontos, hogy a portól, a nedvességtől, az ütésektől és a statikus töltéstől is megvédjük.

Az ütődések miatt fontos, hogy műanyag, vagy valamilyen keményebb anyagból legyen a tok, ne csak egy vászon anyagból összevarrt kis tasak. (sajnos találkoztam már ilyennel is)
A statikus töltés is tönkreteheti a kártyáinkat. Ha biztosra szeretnénk menni, mielőtt hozzányúlnánk a memóriakártyához, érintsünk meg egy fém felületet. Ez levezeti a statikus töltést rólunk, és nem kell félnünk, hogy a kártyánk emiatt tönkremegy.

Nem! Mára már bebizonyosodott, hogy a cd és dvd mégsem jelent olyan biztonságos és hosszú távú megoldást az adattárolásra, mint azt korábban gondoltuk. A házilag megírt lemezeket 4-5 évente (legkésőbb!) érdemes átmásolni, hogy az adataink, jelen esetben a képeink ne vesszenek el!

Hogyan tárolhatjuk a képeinket biztonságosan?

Több különböző adattárolón egyszerre. Készítsünk a képeinkről egy másolatot dvd-re, és külső merevlemezre (winchesterre) is. Persze nem pénztárca kímélő megoldás, de ha fontosak nekünk a képeink, ennyit sajnos rá kell szánni. Az elvesztett, tönkrement képeket, és velük együtt az emlékeket nem lehet pótolni.

Sokan úgy oldják meg ezt a kérdést, hogy a számítógéphez közvetlenül csatlakoztatják a fényképezőgépet. Vagy a fényképezőgép kábelével, vagy ha dokkoló egység tartozik hozzá, akkor azon keresztül.

Egyik sem rossz megoldás, de ha nincs dokkoló a fényképezőgépünkhöz, akkor a kábeles megoldás körülményes. Nem megfelelő tárolásnál könnyen sérül a kábel, sokszor lassú a fényképek letöltési sebessége, és a képeink letöltése közben be van kapcsolva a fényképezőgép, ami az akkukat meríti.

Mi a legegyszerűbb megoldás?
A kártyaolvasók használata. Sok előnyük van: kicsi a méretük, mindegyik memóriakártya típushoz kaphatóak, olcsók, nem kell hozzá programokat telepíteni, a számítógép azonnal felismeri, a képek letöltése gyors.

Ha éppen nincs kéznél egy állvány, de szükség lenne rá, hogy ne mozduljon be a fényképezőgép, akkor használjuk a környezetünket állványnak. A fényképezőgép megtámasztható akár egy fa törzsén, egy korláton, egy asztalon, stb. A lényeg, hogy az állvány helyett használt támasszal stabilan, bemozdulásmentesen tudjuk tartani a gépünket.

A fényképezőgép nem puska! Nem kell mindent középre, centrálisan komponálni, mintha célkeresztbe néznénk!

Portrék esetében úgy komponáld meg a képet, hogy a modelled nézési irányába nagyobb teret hagyj!
Természetesen, ha nem a kamerába néz.