Hogyan készíthetünk egy üvegnegatívról képet? Egy ismerősöm megkeresett, hogy a régi "kacatok" között rátalált pár üvegnegatívra. És azt szeretné megtudni, hogyan készíthetne belőlük fényképet? Illetve, milyen régiek lehetnek?
A hagyományos negatívok digitalizálása egy jobb minőségű, dia adapteres szkennerrel akár otthon is egyszerűen megoldható. Ha nem szeretnénk vele sok időt tölteni, akkor ezt cégek is vállalják, akár nagyobb mennyiségben is.
De! (mindig van egy de) Egy üvegnegatív otthoni szkennelésére nincs lehetőség. Erre szakosodott cégből is kevesebb van, ha ez pedig nem a lakóhely közelében található, akkor még nehezebb dolgunk van.
(Én biztos nem merném átadni egy futárnak, vagy nem adnám fel postán.)
Ezért marad az egyszerűbb megoldás, fényképezzük le mi magunk! És attól, hogy egyszerűbb megoldás névvel illettem, nem jelenti, hogy rosszabb lesz a minősége.
Hogyan digitalizáljuk az üvegnegatívokat?
Otthoni megoldásként, a digitális fényképezőgép jöhet számításba. Fényképezzük le.
Először az üvegnegatívról távolítsuk el a porszemeket, és a tiszta üveg felöli oldaláról az ujjlenyomatokat.
VIGYÁZAT! Nem eshetünk neki vegyszerekkel, mert ha eltévesztjük és rossz oldalát kezdjük el pl: ablaktisztítóval törölgetni, akkor utána nem lesz mit lefotózni!
Az üveg egyik oldalán találjuk az emulziót. Ez tulajdonképpen a fényérzékeny anyag, amin előhívás után a fényképünk megjelent. Tehát ezt az emulziós oldalát ne bántsuk, ne törölgessük!
A megvilágítás:
Ha ezzel megvagyunk, akkor egy olyan helyre kell függőlegesen letennünk, hogy hátulról át tudjuk világítani, szemből pedig (merőlegesen az üvegre) lefotózhassuk.
A két feladatból az első (hátulról átvilágíthassuk), okozza a nagyobb gondot. Azért mert a világításunknak egyenletesnek kell lennie! Ha ez nem sikerül, akkor a kész képünk jobban megvilágított részei sötétebbek lesznek.
Az egyenletes világítást egy segédeszközzel nagyon könnyű elérni. Ez a segédeszköz nem más mint egy tejfehér plexi (műanyag) darab. Legalább akkora, mint az üvegnegatívunk. Ezt átvilágítva egyenletesen szórt fényt kapunk.
Mivel világítsuk meg? Itt már több lehetőségünk van. Lehet ez agy nagyobb teljesítményű lámpa, vagy reflektor. Használhatjuk a fényképezőgépünk külső vakuját, ha vezeték nélkül is el tudjuk villantani, vagy van hozzá szinkronzsinórunk.
Amennyiben nem tudunk ilyet műanyag lapot beszerezni, akkor sincs semmi baj, van egy még egyszerűbb megoldás: az égbolt. Használhatjuk a tiszta kék égboltot, vagy akár a vékony fátyolfelhős égboltot. A lényeg itt is, hogy a megvilágításunk egyenletes legyen.
A világításnál fotntos még, hogy az objektívbe ne világítsunk bele közvetlenül. Úgy helyezzük el a fényforrásokat, hogy az csak az üvegnegatívunkat világítsa meg, az objektívet ne!
A fényképezőgép beállítása:
Nagyon fontos, hogy torzításmentes képet kapjunk. Ehhez az üvegnegatív síkjának és a fényképezőgépnek teljesen párhuzamosnak kell lennie, nem szabad a gépnek sem felfelé, sem lefelé, sem valamelyik irányban megdőlnie. Ellenkező esetben perspektivikusan torzított képet kapunk.
A pontos beállítást az előző cikkünkben leírt kompozíciós rács is segíti.
A fényképezőgép és az üvegnegatív elhelyezésénél még egy dologra figyelni kell. Arra, hogy a fényképezőgép háta mögött ne legyen erős fényforrás, mert az az üvegen becsillanna.
Melyik oldaláról kell fényképezni, hogy oldalhelyes legyen?
Nem mindegy, hogy az üvegnegatívunknak melyik oldalát fényképezzük le. Ha ezt rossz oldalról tesszük, akkor egy fordított állású képet kapunk.
Az üvegnegatívot úgy állítsuk be, hogy az emulziós oldala legyen távolabb, vagyis a tiszta üveg oldalát fényképezzük.
Negatívból pozitív kép:
Amikor a fényképezéssel elkészültünk még egy fontos dolog hátravan. A kép amit kaptunk, egy negatív kép. Ezt át kell fordítanunk pozitív képpé. Ehhez meg kell nyitnunk egy képszerkesztőben, majd megkeresni az átfordítás, vagy negatív kép készítése menüpontot és a program már át is fordítja pozitív képpé.
(a photoshopban ez a CTRL+I billentyűkombináció)
Képszerkesztő programokban jártasabbak a képkivágást is módosíthatják. Levághatják az esetleg fölösleges, vagy zavaró részeket, kijavíthatják az apró hibákat.
Végül a nehezebb kérdés. Milyen öreg lehet?
Hogyan állapíthatjuk meg, hogy mikor készült? "Lehet ez az 1850-es évekből való?"
Ezzel elég nehéz dolgunk van. Az első üvegnegatívok tényleg az 1850-es években készültek (pontosan 1847 okt.). Ezeknél azonban még túl hosszú volt az expozíciós idő. Akár 5-15 perc. A fényérzékeny réteg tartóssága nem volt túl jó, és a fényképezőgépek zárszerkezete sem tudott olyan rövid idővel exponálni, hogy pillanatfelvételeket készíthessenek velük. Ezeket leggyakrabban tájfelvételekre használták.
A technika és az üvegnegatívok fejlődésével a fényérzékeny réteg érzékenysége sokat fejlődött. Egészen odáig, hogy az expozíciós időt már csak másodpercekben kellett számolni.
Ha ehhez hozzávesszük, hogy közben a fényképezőgépeknek is alkalmassá kellett válniuk az ilyen rövid idejű exponálásra, akkor már bőven az 1880-as években járunk.
A következő lépés a fényképezésben George Eastman nevéhez fűződik és a termékeit a mai napig mindenki ismeri, ami nem más mint a KODAK. Az Ő nevéhez köthető a filmtekercs feltalálása, ami az 1884-85-ös évekre tehető.
Tehát az üvegnegatívok valószínűleg még ebben az időben, vagy ezután készülhettek. A koruk megállapításában a rajtuk lévő kép történeti elhelyezése lehet számunkra segítség.
Ha hasznosnak találtad a cikket, iratkozz fel és próbáld ki az Online fotótanfolyam ingyenes leckéit is!
Vagy lájkold a facebook oldalunkat.
Vagy követhetsz minket a google plus oldalunkon.