Online fotótanfolyam

Extra magas érzékenység - 2.

 

Extra magas érzékenység - 2.

ISO 3200, 6400, 12800. Merjük-e használni ezeket a nagy érzékenységeket? Mennyire lesz zajos a fotónk?

Az Extra magas érzékenység - 1. rész cikk folytatása:

Az előző részt azzal zártuk, hogy van-e értelme az extra magas érzékenységnek? Amire a válasz az volt, hogy igen, de fenntartásokkal.

Az egyik ilyen fenntartásunk, hogy milyen fényképezőgéppel fotózunk - és itt nem csak a márkára, típusra és a fényképezőgép szenzorméretére gondolunk -, amik természetesen befolyásolják a képünk minőségét, zajosságát (erről bővebbel már írtunk a meddig emeljük az érzékenységet című cikkünkben). Hanem arra, hogy az újabb fényképezőgépek technikailag annyit fejlődtek, hogy egy 5-6 évvel ezelőtti digitális fényképezőgéppel összehasonlítva sokkal kevesebb képzajt kapunk ugyanazon az érzékenységen. És ebbe beletartoznak a kompakt, a bridge, és a tükörreflexes fényképezőgépek is.

Ha pedig magasabb érzékenységen kevesebb képzajt kapunk, akkor nyugodtan emelhetünk rajta (az érzékenységen), így a záridőnk is rövidebb lesz, a képeink pedig kevesebb eséllyel lesznek bemozdultak.

A képminőség természetesen szubjektív, mindenkinek el kell döntenie, ki kell próbálnia, hogy meddig szeretné, meddig érdemes megemelnie az érzékenységet. Ezt próbáltam ki én is a következő képsorozattal.

Hogyan készültek a mintaképek?

  • állvány nélkül,
  • kézből fotózva,
  • este,
  • szabadtéren

Azért így, mert ha állvánnyal fotózunk, nem számít a záridő, használhatunk alacsonyabb érzékenységet. Ebben a cikkben pedig a hétköznapihoz jobban hasonlító helyzetben, szituációban próbáltam fotózni.

A mintafotók egy Canon EOS 70D tükörreflexes fényképezőgéppel készültek. Az igazság az, hogy készíteni szerettem volna egy "régebbi" EOS 400D-s fényképezőgéppel is képeket, egy rövid összehasonlítás miatt. De ugyanezen körülmények között, ISO 1600-as érzékenység mellett, 2 másodperces záridővel kellett volna fényképezni. Kellett volna! Mert két másodperces záridővel, állvány nélkül, nincs esélyünk bemozdulásmentes fotókat készíteni. Így ezek a mintaképek a cikkből kimaradtak.

A mintaképek:

Kezdjük az 1600-as érzékenységgel. Míg az előbb említett 400D-vel 2 másodperces záridőt kaptunk, addig a 70D-vel már megúsztuk fél másodperccel. Kézből megtartani ezt a fél másodperces záridőt sem lehet, de ennyit jelent 5-6 év fejlesztése. A bemozdulás miatt a képzajt nem lehet látni, mert azok a kép többi elemével együtt elmosódnak.

A következő mintakép ISO 3200-as érzékenységgel készült. Az 1/4-es záridő még mindig nem a bemozdulásmentes fényképek jó barátja, de egy jó képstabilizátoros objektívvel már lehet esélyünk éles fotókat készíteni. Ez a kép még nem tökéletes, de már alakul (ami az élességet jelenti).

ISO 6400-as érzékenységnél már 1/8-os záridővel lehetett fényképezni, ami a képstabilizátorral már egész éles képet jelentett a számunkra (ilyenkor érdemes több képet készíteni, hogy biztosan legyen egy éles fotónk). A képzaj pedig elfogadható mértékű, alig észrevehető. Azonban, ha egy nagyobb méretű papírképet készítenénk belőle, akkor már valószínű látszódna.

Az ISO 12800-as érzékenység, és az 1/15-ös záridő már megfelelően éles képet adott! A képzaj nem sokkal jelentősebb, észrevehetőbb. Vagyis a próba, hogy merjük-e használni ezeket a magas érzékenységeket, ennél a fényképezőgépnél, beigazolt, hogy igen.

De! Nem munka célú fotók készültek! Ahhoz mégis csak állványt, és alacsony érzékenységet fogunk választani!

Ha megnézzük a legmagasabb érzékenységgel készült képünk egy kinagyított részletét a képzaj mértékét jobban látjuk.

A végére megnézünk még egy mintaképet. Ugyanezt a kinagyított részletet, de egy kicsit világosítottunk a fotónkon. Mert a fotók készítése nem ér véget az exponálással. Az utómunka során világosíthatunk, képkivágást módosíthatunk (stb.) a fotónkon. Ezek szintén befolyásolják a végső képminőséget.

Ebben az esetben pedig a képzaj jobban láthatóvá vált.
Ugyanezt a fotót, ha nem JPG formátumban, hanem RAW-ban készítjük, akkor további lehetősségeink vannak. Például mi szabályozhatjuk a zajcsökkentést, amivel javíthatjuk képünket.

Összegezve, jó, hogy folyamatosan fejlesztik a fényképezőgépeket, így egyre magasabb érzékenység mellett, egyre kisebb képzajt kapunk. Nyugodtan használhatjuk a magasabb ISO tartományokat. És, hogy kinek melyik érzékenység lesz még elfogadható, az érdemes kipróbálni. Különböző körülmények között, több mintaképet készítve.

Ha érdekesnek találtad a cikket, iratkozz fel és próbáld ki az Online fotótanfolyam ingyenes leckéit is!

Hasonló ingyenes fotós cikkekért lájkold a facebook oldalunkat. Vagy követhetsz minket a google plus oldalunkon.

vissza